Koreában a jegyesfotózást nem az esküvőn, vagy az esküvő napján ejtik meg, hanem hónapokkal előtte. Az erre szakosodott fotóstúdió 4 különböző, előre kiválasztott ruhaszettel, fodrásszal, sminkessel, öltöztetővel és fotósgárdával várja a jegyeseket. Az itt készült képek kerülnek a meghívókra, és némelyet kiállítják az esküvő helyszínén is.

A koreai Wedding Hall olyan többszintes szolgáltatóház, ahol futószalagon, óránként váltják egymást a párok.

Az épület hatalmas, egy fedél alatt megtalálható benne a vendégköszöntő előtér, a menyasszonyi öltöző, a menyasszonyi fogadóterem, a fotó- és videóstúdió, a házasságkötő és a hagyományos ceremóniaterem, a svédasztalos étterem, valamint a teljes személyzet (sminkes, fodrász, öltöztetőnő stb.).

A kötelezően meghívott vendégek száma átlagosan 160 fő, ezért minden precízen időzítve történik, mivel az épületben több esküvő is futhat párhuzamosan.

Regisztrációs pult: Az előtér leginkább egy hotel lobbyjára hasonlít, ahol a vendéget a regisztrációs pultoknál köszöntik. Külön pultja van a vőlegény és a menyasszony családjának.

Ajándék: Magyarországgal ellentétben - ahol a tárgyi, vagy pénzbeli nászajándékot közvetlenül az ifjú párnak adják át a lakodalom alatt, Koreában már az előtérben névvel ellátott fehér borítékot adnak le a vendégek. A pénzt a családtagok azonnal számolják és könyvelik a névhez, miközben a vendég étkezési jegyet kap cserébe.

Jegyesfotó kiállítás: Az előtérben egy külön asztalon vagy állványokon ki vannak állítva az esküvő előtt készült jegyesfotók.

Sinbu daegisil - a menyasszony különterme: A menyasszony az esküvő előtt egy külön, feldíszített szobában ül, ahol a vendégek üdvözlik őt és közös fotót készítenek vele. A vőlegény eközben kint fogadja a vendégeket az előtérben az örömszülőkkel.

Hwachok jeomhwa - Anyák bevonulása és gyertyagyújtás: A ceremónia kezdetét a két örömanya bevonulása jelzi, akik hagyományos koreai ruházatot, hanbokot viselnek.

Míg Magyarországon az ifjú pár gyújt gyertyát ha akar, Koreában az örömanyák közös és elmaradhatatlan feladata ez, melynek során a kék és a piros gyertya meggyújtása a két család harmonikus egyesülésének szimbóluma.

Vőlegény bevonulása: tempós, dinamikus zene mellett, egyedül vonul be, gyakran integetve vagy meghajolva a vendégek felé.

Menyasszony bevonulása: az édesapja kíséretében vonul be, majd az apa átadja a lányát a vőlegénynek. Ez megegyezik a klasszikus magyar/nyugati szokással.

Matjeol - Egymásnak meghajlás: a pár egymással szembe fordul és mélyen meghajol, tiszteletüket fejezve ki egymás iránt. Aki mélyebbre megy az jobban tiszteli a másikat, ezért sokszor látni, hogy a férj már fekszik a padlón.

A házasság kihirdetése: Koreában a Wedding Hall esküvők többsége nem hivatalos állami vagy egyházi szertartás, mivel a papírokat általában már sokkal korábban elintézik a hivatalban. A pár felolvashatja a házassági fogadalmát ha van, majd a narrátor kihirdeti a házasságot.

Chukga - Gratulációs ének: Amennyiben van vállalkozó szellemű barát vagy családtag, akkor gratulációs dalt adhat elő a párnak.

Jeol – meghajlás a szülők felé: megköszönve a felnevelésüket, a pár meghajol először a menyasszony szülei, majd a vőlegény szülei előtt. Ezután a vendégek felé is meghajlanak.

Kivonulás: A pár visszasétál a kifutón, miközben a konfettit vagy virágszirmot szórnak rájuk.

Családi és csoportfotók: A kivonulás után a vendégek nem hagyják el azonnal a termet, hanem szervezetten, egymás után a színpadra lépnek a párhoz fotózásra. Először a szűk családi kör, majd a rokonok, végül a barátok és munkatársak. Ekkor készül a csokordobós kép is, ahol előre meg van beszélve, ki kapja azt el.

Vendéginterjú: Miközben a fotózás zajlik vagy a vendégek átvonulnak az étterembe, egy videós stáb kamerával körbe jár, és rövid, jókívánságokat tartalmazó villáminterjúkat készít a barátokkal, amit a pár később emlékként megkap.

A „modern” esküvő után, a pár tradicionális udvari ruhát ölt és egy külön hagyományos stílusú teremben szűk családi rituálét tartanak. Ezen a barátok és az egyéb rokonok már nem vesznek részt.

A rituálé lényege: A pár mély meghajlással tiszteleg a vőlegény szülei (és ma már gyakran a menyasszony szülei) előtt, és teát vagy alkoholt kínál nekik. A szülők jótanácsokat adnak, majd datolyát és gesztenyét dobnak a menyasszony elé, amit a párnak egy selyemkendővel kell elkapnia. A datolya a fiúgyermekeket, a gesztenye a lánygyermekeket szimbolizálja – amennyit elkapnak, a babona szerint annyi gyermekük születik majd. Manapság ez a programot a legtöbb pár már kihagyja.

Míg a magyar esküvőn az étkezés egy közös, többórás, asztalhoz felszolgált vacsorafolyamat, addig Koreában egy nagy svédasztalos büfé.

Az időzítés: A vendégek az esküvő megtekintése után (vagy a későn érkezők akár a ceremónia alatt is) átmennek az étkezőterembe. Az étkezésre szánt időablak szigorúan 2 óra.

Ételek: A büfé rendkívül gazdag; a koreai és egyéb ázsiai ételektől kezdve a nyugati fogásokon át az elő- és főételektől a desszertekig minden megtalálható.

Étkezés közben: Étkezéshez a pár átöltözik elegáns utcai ruhába vagy modern hanbokba, és körbemennek az asztalok között, hogy minden vendégnek megköszönjék a részvételt.

A koreai esküvőkön az örömanyák öltözéke a honju hanbok, amely rengeteg kódolt üzenetet és részletet hordozhat magában. Bár a modern esküvőkön ezek a szabályok rugalmasabbak, az anyák ruhái ma is hagyományos jelzésekkel készülnek, és tele vannak szimbolikus kiegészítőkkel.

A színek szabálya

Koreában a vendégek azonnal tudják, melyik anyuka kihez tartozik: A vőlegény anyja tradicionálisan kék, sötétkék, menta vagy hideg szürke árnyalatokat visel, a menyasszony anyja pedig rózsaszín, korall, barack vagy lila tónusokat. A szín az öltözék kabátján vagy szoknyáján mutatkozik meg.

A népi humor szerint azért kapta a vőlegény anyja a hideg kéket, mert ő annak „tolvajnak” anyja, aki elviszi a lányt a háztól és az a sorsa, hogy szigorú anyós legyen, míg a menyasszony anyja azért kapta a meleg rózsaszínt, mert fáj a szíve, amiért el kell engednie a lányát. A valóságban ez a jin-jang egyensúlyából, a kék és piros fonal összefonódásából ered, ami a házasság alapja.

Esküvői kiegészítők

Garakji - gyűrűk: Az anyák az esküvőn gyakran viselnek két darab vastag, egymás mellé húzott jáde vagy borostyán gyűrűt az ujjukon. A dupla gyűrű a házastársi hűséget és a párhuzamos boldogságot jelképezi.

Binyeo - hajdísz: Ha az anyák hagyományos kontyot viselnek, azt egy hosszú, díszes hajtűvel tűzik meg, ami a férjezett nők státuszszimbóluma.

Norigae - lógó dísz: Kézzel csomózott selyemzsinórokból, bojtokból és nemes kövekből álló függődísz, amit a szoknya derekára akasztanak. A gazdagság, a hosszú élet és a szerencse szimbóluma. Minél díszesebb és minél több bojtból áll, annál tehetősebb, magasabb rangú családból származik az asszony.

Egyéb rejtett hagyományos részletek a múltból

Jajusaek goreum – lila szalag: Ha a hanbok kabátka kötője kifejezetten sötétlila/bordó színű volt, az azt jelentette, hogy az asszony férjnél van, a férje él, és egészséges.

Namsaek kkeutdong - sötétkék ujjvég: Ha a kabát ujjának vége sötétkék anyagból készült, az azt hirdette, hogy az asszonynak született fia.

Ha egy esküvőn egy idős hölgy olyan hanbokot viselt, aminek lila volt a szalagja és kék az ujjvége, mindenki tudta: tiszteletreméltó családanya, akinek él a férje és vannak fiai.